Amikor a mini nyaralás alatt ellopták a táskát

A nagy forróságban úgy döntöttünk, hogy ideje lenne végre lemenni valamelyik vízpartra, akár a Balatonhoz, akár a Velencei-tóhoz. Persze ezen sokáig gondolkoztunk a haverokkal, mert tudjuk, hogy ilyenkor mindenhol tele van a vízpart emberekkel, mi pedig nem szeretjük a tömeget. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy inkább hétköznap megyünk, két nap szabi mindenki életébe belefér. Akkor talán nincsenek annyian, és nincs ezáltal hatalmas tömeg.

Nem igazán szeretem a strandokat, nem is nagyon járok ilyen helyekre. Inkább a párommal wellness-hétvégékre szoktunk menni. Szoktunk, körülbelül évente kétszer vagy háromszor jutunk el egy-egy hétvégére. Inkább elutazni szoktunk, és leginkább külföldre. Ott is sokan vannak, tudom, viszont így mindig új helyeket lehet felfedezni és nyáron így a nyaralás is úgymond, le van tudva. Nem szívesen járok le minden évben a Balcsira, mert nagyon unalmas. De akkor nem tudtunk mást kitalálni, a meleg elviselhetetlen volt, szükségünk volt egy kis pancsolásra.

Amikor leértünk kocsival a Balatonhoz, szépen elfoglaltuk a nyaralót, ami az egyik haverunké. Sokkal költséghatékonyabb így, szerencsénk van, hogy van közöttünk valaki, akinek van lent egy házikója. Mivel csak egy éjszakára megyünk, nem is nagyon pakoltunk sok dolgot, persze a napellenzőt, a naptejet, a szúnyogriasztót és a sört nem hagytuk otthon. Amikor pakoltunk ki a kocsiból, észrevettük, hogy párom a kocsiban felejtette a bőr férfi táskáját, benne minden irattal, ami a munkájához kell. Nem nagy gond, így legalább tudjuk, hol van, ellopni úgysem fogja senki. Kinek kellene elvégre ennyi papír? Na, jó. Mondjuk, a táskát tuti megirigyelnék és elvinnék, de csak nem jut át senki a kapun egyenesen be a kertbe. Gondoltam én.

Persze a baj megtörtént, amikor lementünk a strandra. Péter, a haverunk, akié a nyaraló, nyitva hagyta a kaput, valaki pedig bement a kertbe. A házba nem jutott be, viszont a kocsinak szépen nekilátott és el is vitt mindent, ami a csomagtartóban volt. Bár ott sem talált semmi olyat, aminek nagyon nagy értéke lett volna, de amit látott, azt megfogott és el is vitt. Köztük a táskát is.

Nem örültem neki, mert azt a táskát még én vettem a páromnak egy webáruházban, a bagbox.hu-n. Ezt kaptam tőlem pár hónappal ezelőtt a születésnapjára. Tudtam, milyet szeretett volna mindig is, ezért volt kissé nehézkes és időigényes, hogy meg is találjam azt a táskát, amiről biztosan tudtam állítani, hogy az tetszeni fog neki. Ez egy olyan oldal, ahol női és férfi táskák is megtalálhatóak, hatalmas választékban. Mindegyik bőrből készült, minőségi darab. Van köztük oldaltáska, irattáska, vadásztáska, de még orvosi táska is. A méretük is meg van adva, ezáltal az ember könnyen tud kalkulálni, hogy a kiszemelt táska megfelelő-e a számára, vagy nem. Ráadásul van még egy csereprogram is, aminek keretein belül akár ki is cserélheted a táskádat, ha az mégsem megfelelő a számodra. Például nem tetszik a színe, vagy a mérete túl nagy, esetleg túl kicsi.

A párom is szomorú volt, mert szerette azt a táskát, még mesélte is, hogy jó páran megdicsérték a táskáját a munkahelyén, és volt, aki meg is kérdezte, honnan van, mert magának is szeretett volna egyet mindenképpen. Így aztán, hogy ellopták, ismételten bele kellett vetnem magamat a táska vásárlásba, vagyis már őt is, hiszen így már nem ajándék lett volna. De gondoltam, talán így még könnyebb lesz válogatni, főleg, hogy ha nem ugyanolyat akar, mint amilyen volt neki. Addig-addig nézegettük a kínálatot, hogy végül én is kipécéztem magamnak egy női táskát. A rendelésnél pedig már nem egy, hanem egyből kettő táskát adtunk le. Ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége? Már amúgy is gondolkoztam rajta, hogy mi lenne, ha vennék egy táskát végre magamnak is és nem nyúznám állandóan azt a két táskát, ami otthon van és annyira szeretek. A vásárlásunk pedig jóval 10.000 forint felett volt, így a szállítás már ingyenes volt és meg is kaptuk pár napon belül a kiválasztott táskákat. Remélem, most már nem lesznek ilyen gondok, nem szeretnék megint táskát venni.