Ausztriai munka verőfényes napsütésben

Régóta gondolkozom rajta, hogy egy szezont el kellene tölteni Ausztriában. A barátaim, akikkel együtt jártunk a német tagozatos vendéglátóipari középiskolába már mind kipróbálták magukat ezen a területen, de nekem még nem volt bátorságom nekiindulni a nagyvilágnak és megtapasztalni, milyen a nagybetűs élet odakint. Pedig nem lenne annyira nehéz dolgom, hiszen már Nyelvtanfolyamra se lenne szükségem, hiszen rendelkezem felsőfokú nyelvvizsgával, mégis visszatartott valami megmagyarázhatatlan erő.

Tavaly télen már majdnem elindultam, de kaptam egy jó állásajánlatot egy alapítványnál, ahol szegény, nehéz anyagi helyzetű gyerekek támogatásával foglalkozunk. Tudtam, hogy ez nekem van kitalálva, hiszen imádom a gyerekeket és nagyon szeretek segíteni, így továbbra is távlati terv maradt az ausztriai munka.

Tegnap összefutottam egy régi barátnőmmel, akivel vagy 10 éve nem találkoztam már, és nem fogjátok elhinni, de a vadiúj mobilján mutogatta, ahogy minden nyáron az osztrák hegyekben sütkérezik és koktélokat szűrcsöl a napernyők alatt. Nem csak az vágott mellbe, hogy nekem kb. 100 évig kéne spórolnom arra a mobilra a csodás alapítványi munkáért járó fizetésemből, de eddig el sem tudtam képzelni, hogy lehetséges nyáron is, hogy egy síelős helyen nyaralnak az emberek. Ebből arra következtetek, hogy nyáron is vannak ausztriai munkalehetőségek, főleg a vendéglátásban.

Na, gyorsan fel is pattantam az internetre, ahol pikk-pakk kiderült számomra, hogy rengeteg álláslehetőség van, így akár szobalányként vagy felszolgálóként is el tudok helyzkedni, ha végre ráveszem magam.

Elképzeltem, ahogy én is ott vagyok a csíkos napernyők alatt, és arra gondoltam, hogy a szabad napjaimon bejárhatnám a környező hegyeket, völgyeket, sok pénzt keresnék, gyakorolnám a nyelvet és még új barátságokat is tudnék kötni.

Miközben a neten barangoltam rábukkantam egy weboldalra, ahol kifejezetten az én elképzeléseimnek megfelelő állásokat ajánlottak, ráadásul ha jól olvastam, még párban is el lehet helyezkedni.

Szerintem holnap fel is hívom a barátnőmet Zitát, mert tudom, hogy hasonló okokból nem indult meg még ő sem, mint én, hátha ketten ügyesebben és gyorsabban meg tudjuk valósítani az álmunkat és gyorsan elérhetővé válik az a csodálatos ausztriai munka.

Ha rászánjuk magunkat, az oldal szerint 2 hét alatt el tudunk helyezkedni.

Természetesen a fejleményekről be fogok nektek számolni, és megígérem, hogy én is mutogatni fogom nektek motiváció képpen a képeket, amiket remélhetőleg valami fényképkészítésre alkalmas éppkézláb mobillal tudok majd elkészíteni, mert akkor már nekem is lesz rá pénzem.