Megfelelő betegtájékoztatás bárhol, bármikor

Régebben nagyon szerettem hajókázni, akárhova mentünk szülőkkel, nagyszülőkkel, ha volt rá lehetőség, egy kis hajós kirándulást mindig be kellett iktatni. Olyannyira megragadt ez a szokás a fejemben, hogy már amikor ez az egész nem is annyira vonzott, vagy kötött le, még akkor is be-becsúszott egy kis hajókázós program. Nem mindig tudtam eldönteni, hogy csak a véletlen műve, vagy esetleg egyéb közreműködő erők is vannak a háttérben, akik nem képesek megérteni, hogy vannak dolgok, amiket az ember egy idő után kinő, túlteszi azon magát, és esetleg többé már egyáltalán nem is érdekli az ilyesmi. Mindenesetre egy szavam nem lehet addig, amíg legalább egy ember is megpróbál a kedvemben járni.

Legutóbbi ilyen sétahajókázás az exemmel történt a Balatonon. Ő imádja a Balatont és minden egyebet, ami azzal kapcsolatos, én pedig nagyjából csak pancsolni szeretek benne, de mivel tudtam, hogy ő már rég nem hajókázott, ezért zokszó nélkül belementem a számomra túl sok érdekességet nem tartogató programba. Egy hétköznapi délelőttöt választottunk ki, mondván, hogy akkor talán nem lesznek olyan sokan az utasok, de nem is tudom, hogy mire számítottunk, hiszen a Balaton nyári időszakban nem ismeri igazán azt a fogalmi különbséget, hogy hétköznap vagy hétvége. Voltunk tehát szép számmal, ráadásul nem csekély létszámban gyerekeket is tartalmazott a fedélzet, így azért kezdtük magunkat feszélyezve érezni, főleg amikor még indulás előtt egy újabb napközis tábornyi gyereksereg öntötte el a hajót. A kényelmetlenségünket az is tetézte, hogy az unszolásomra az előző éjszakát egy klubban töltöttük, nem kis mennyiségű alkohol befolyása alatt. Nagyon jól éreztük magunkat, de ez a másnapi hajókázásra már nem feltétlenül volt igaz. Szerencsére a gyomrunknak semmi baja nem volt, bírta a strapát, de a nagy szélnek, a kialvatlanságnak, a hatalmas zsivajnak és az ezek elleni tehetetlenségünknek köszönhetően nem tudtunk szabadulni a rajtunk elhatalmasodó fejfájástól. Jó szokásomhoz híven szinte soha nem hordok magamnál gyógyszert, mert nem is igen vagyok annak híve, hogy mindent ilyen úton kell kikúrálni magunkból, de most nagyon boldog lettem volna, ha valahol a táskám mélyén találok egy-két elveszett ibuprofen tablettát. De sajnos nem kedvezett nekem a szerencse.

ibustarAmikor rádöbbentem, hogy pedig még csak 20 perc sem telt el a sétahajókázásból, tehát további 1,5 óra hátra van, akkor elkezdtem kérdezősködni a körülöttem ülő személyeket, hogy van-e két felesleges fájdalomcsillapítójuk. Természetesen senkinek nem volt, valószínűleg a legegészségesebb utazóközönséget fogtuk ki. Elhatároztam, hogy bármi áron is, de szerzek legalább egy ibuprofen tablettát. A hajófarban futottam össze a kapitánnyal, akire a legkevésbé sem számítottam volna, hogy tud segíteni, mégis általa mosolygott rám a szerencse. Azonnal hozott egy levélnyi IBUSTAR gyógyszert. Tudtam, hogy egy közepesen erős láz és fájdalomcsillapítóról van szó, de korábban még nem vettem be ilyet, így szerettem volna elolvasni a betegtájékoztatót. A kapitány szomorúan csóválta a fejét, hogy sajnos ő ilyennel nem rendelkezik, mert azt nem tartja magánál, annak is örül, hogy most ezt a levél gyógyszert nem felejtette otthon.

Szerencsémre eszembe jutott, hogy minden, ami létezik, az gyakorlatilag megtalálható az interneten. Bebújtam hát egy napellenző alá, hogy jól láthassam a telefonom kijelzőjét, és elkezdtem olvasgatni az IBUSTAR webes betegtájékoztatóját. Nagyon jó szolgálatot tett a napellenző, anélkül ugyanis semmit nem láttam volna a telefonomból, olyan gyönyörű, tiszta napsütéses időnk volt. Az IBUSTAR leírásánál rácsodálkoztam, hogy egy ártalmatlan fájdalomcsillapító mennyi mellékhatással járhat, kicsit el is ment a kedvem annak beszedésétől, de a volt párom megkeresett és ragaszkodott hozzá, hogy bevegyük mind a ketten.

Nagyon jó döntésnek bizonyult, ugyanis perceken belül elmúlt a fejfájásunk, természetesen mindenféle mellékhatás nélkül hatott az IBUSTAR, és ott maradtunk végül a csendesebb hajófarban, élvezve a napellenző hűsítő árnyékát és a meleg nyári szellő simogatását. Összességébe nézve kellemes kis délelőttöt tölthettünk együtt, főleg az IBUSTAR-nak köszönhetően.