Tartós bérlet minden időben

Aki a szolgáltatói szférában dolgozik, az tudja, hogy nincs is annál nehezebb dolog a világon, amikor egy ügyfél pozícióban lévő ember minden, az általa támogatott témakörben támasztott igényét ki kell elégíteni. Akkor is, ha ezek az igények gyakran olyan messzire rugaszkodnak a valóságtól, hogy nincs az a magas létra, melyre felállva utol lehetne őket érni. De persze az ügyfélért mindent meg kell tenni, legalább is mindent meg kell próbálni megtenni.

Ez sokszor nem is feltétlenül csak szakértelmet igényel, hanem sokkal inkább empátiát, és különböző pszichológiai módszertanok alkalmazásának ismeretét. Meg persze hatalmas türelmet. Rengeteg türelmet. Még annál is többet, amit el tud képzelni egy olyan ember, aki eddigi élete során soha nem állt még kiszolgálói pozícióban.

Az öcsém például dolgozott egy flottakezelő cégnél, és azért hallottam tőle egy-két olyan sztorit, amit én nem biztos, hogy olyan könnyedén vettem volna. A flottakezelő cégekről azt kell tudni, hogy tartós bérlet keretében különböző vállalatoknak biztosítanak gépjárműveket, cégautó gyanánt, és minden egyes teendőt, mely szervizelés, vagy kötelező autóval járó papírmunka, a bérbeadó végez. A szervizeléshez hozzátartozik az is, hogy amikor az ország valamely pontján esetleg műszaki hiba miatt megáll egy autó, akkor a flottakezelő cég a tartós bérleti szerződés értelmében kötelezően gondoskodik a jármű szervizbe szállításáról és megjavításáról is, ezen felül a használati jogot élvező személy részére a munka elvégeztével vissza is kell szállítania azt. Öcsém addig, amíg nem kapott egy autószerelői pozíciót, a járművek átvételével és visszaszállításával foglalkozott. Mivel ezek a járművek tartós bérlet keretében nem az ő munkaadójánál, hanem annak ügyfeleinél voltak, így sokkal körültekintőbben kellett ezekkel a kocsikkal bánnia, hiszen ha valamit rosszul vesz át, vagy esetleg nála történt valami rendszerhiba, azért két helyen is el kell számolnia, és ha nincsen minden megfelelően dokumentálva, akkor még csúnya büntetéseket is a nyakába akaszthattak volna.

Mesélte, hogy az volt a kedvence, amikor a pénteki munkaidőből már csak néhány perc volt hátra, látta, hogy odakint verőfényes napsütés van, neki pedig jött egy telefonos utasítása, miszerint az ország másik felében várja egy nagyon ideges ügyfél, akinek a semmi kellős közepén állt le valamiféle hiba miatt a cégautója. Ilyenkor vihette a kellemesen behűtött csere autót az ügyfélnek, aki pedig átadta részére a működésképtelen, az utastérben 50 celsius fokos autót. Legtöbbször még annyi sem volt ilyenkor az emberekben, hogy azt a fránya céges napellenzőt kirakják az ablakba, a motor, vagy egyéb komolyhibával rendelkező autóban meg szerencsétlen öcsém nyilván nem kapcsolhatta be a klímát, mert örült, ha a következő check point-ig sikeresen eljutott vele egyáltalán. Ilyenkor alkalmanként lehetősége volt legalább 3 kiló fogyásra.

Nem is értem egyébként, hogy miért nem használják sokan a napellenzőt. Sokkal környezetbarátabb megoldás, mint egyfolytában a klímát nyomatni. Lehet, hogy még múlt századi technika, de annyira még pont működő képes, amennyire szükséges legalább az ember által maximálisan elviselhető fokokig „hidegen” tartani a levegőt. Ráadásul manapság már olyan mókás és jópofa napellenzőket lehet kapni, valamint egy céges logósban sem látok túl sok kivetni valót, így simán használható lett volna az is.

Valószínűsíthetően itt sokkal inkább az emberi nemtörődömség és az empátia hiánya teteti az emberekkel azt, hogy amíg az ő dolguk mindig flottul el van intézve, addig akár meg is szakadhat a másik, akinek csak annyi a dolga, hogy segítsen, ahol tud. Nem vagyok abban biztos, hogy a szolgáltatóknak ezt a filozófiát kéne vallaniuk, vagy legalább is egyet kéne érteniük vele, mivel az ügyfél majdnem minden esetben azt hiszi, hogy ő csak jót tesz a cégnek a létével, hanem arról kéne meggyőzni a társadalmat, hogy nem csak ők vannak a szolgáltatókért, mert szükség van az ügyfelek pénzére, hanem nekik is szükségük van a szolgáltatókra, hiszen nélkülük minden sokkal bonyolultabb.